Ennek később az lett az eredménye, hogy tanulás közben összeírtam, melyek azok az ismeretek, amelyeket talán előképzésként már más iskolákban is lehetne oktatni. Megkerestem a méltán világhírű Gödöllői Egyetem vezetését, hogy akkreditáltassunk egy teljesen új szakot, a humán erőforrás menedzserit belügyi szakiránnyal. Az egyetem professzorai azonnal partnerek lettek, de a rendőri oktatásban dolgozók féltek, hogy el akarom venni a kenyerüket. Nem volt egyszerű csata az akkreditálási eljárás során megértetni, hogy nem másról, mint a hatékonyság javításáról van szó. Hiszen az RTF jobban foglalkozhat a privilegizált szakmai ismeretekkel (pl. csapatszolgálat, nyomozástan, felderítés stb.), ha már más témákban előképzésben részesülnek a jelentkezők. A professzorokkal együtt úgy gondoltuk, hogy például ügyvitel-szervezési, ifjúságvédelmi, büntetőjogi, pszichológiai, kriminológiai, kommunikációs, emberi jogi, számítástechnikai, vezetési vagy egyéb ismereteket „civil” helyen is lehet szerezni. Olyan ez, mint a nyelvoktatás: a rendészeti iskolákban nem az alap der, die, das-t kell oktatni, hanem már a rendőri intézkedéseket! Nem volt egyszerű, de a végén a szak egységesen az egész ország minden egyetemére kormánydöntéssel bevezethető lett. Győztünk! Sokszoros túljelentkezés volt az eredmény. Aki pedig nem ment rendőri pályára az a munkahelyén, az életben vagy a biztonságiparban, az önkormányzatoknál jól hasznosítható ismereteket és bűnmegelőzési szemléletet kapott.

Később ezen a gondolati nyomon, már nem én, hanem nagyszerű, a rendészeti oktatás iránt elkötelezett kollégák a középszintű rendészeti szakképzésben vitték tovább az ötletet. Ez talán még fontosabb terület, mint a főiskola, hiszen elsősorban nem sok tisztre, hanem sok „szakmunkásra, művezetőre” azaz tiszthelyettesre van a rendőrségnél szükség. A két éves, az érettségire épülő, jól kidolgozott profi rendőrképzéshez igazítva megindult a „civil” gimnáziumokban és szakközépiskolákban az un. pályára orientáló előképzés. Az érintett iskolaigazgatók is örültek ennek, hiszen úgy gondolták, hogy a tanulóik elhelyezkedési esélye ez által javulhat. Ebben a stádiumban már nem volt ellenző személy és megszületett az illetékes minisztériumok (belügyi, oktatási) összefogásával a megfelelő elméleti tananyag is.

Ekkor következett be az újabb fordulat. Már előadóművészi állapotomban Györki Géza 6 danos mester barátom meghívott Heves városába, hogy nézzem meg, mit oktat középiskolás gyerekeknek önvédelem címén. Az a szerencsés helyzet alakult ki, hogy ezen a bemutató rendezvényen jelen volt a harcművészeti ágak és irányzatok számos jeles képviselője. Nagyon érdekes tanácskozást tartottunk. Azt láttam, hogy minden önvédelmi sportág képviselője a saját stílusából egyre többet szeretne átadni a fiataloknak. Kiszaladt a számon: Miért nem egyeztek meg, miért nem fogtok össze, hogy innen mit és onnan mit vegyetek bele az önvédelmi képzésbe az életkori sajátosságoknak megfelelően? Ez volt az a történelmi pillanat, amikor kimondták: alakítsunk erre egy szövetséget! Megszületett a Rendészeti Kiképzők Szövetsége. Én „ráfizettem” az ötletemre, mert így társadalmi elnök lettem. Ezt, azóta sem bánom, jó szívvel vállaltam, hisz ebben az elnevezésben benne van, hogy kevésbé értek hozzá, viszont keményen harcolok az elfogadtatásáért a személyes lehetőségeim szintjén.

Erre a harcunkra szükség is lett. Megint nem értették… El akarjuk venni a rendőrképzésben önvédelmet oktatók kenyerét? Egyáltalán mi ez az egész, mi ez a jelvény meg igazolvány, milyen gyanús csapat ez? Sok ellenőrzés és néhány ügyészi kontroll rávilágított, hogy teljesen rendben lévő, nemes szándékról van szó és mi nem a hivatásos állomány körében, hanem a civil szférában mozgunk. Az előképzésben nem csak az elmét kell pallérozni, hanem a testet fizikailag is fel kell készíteni a rendészeti feladatra. Ez egy nagy adósság volt, hiszen eddig csak az elméleti előképzésen volt hangsúly. Az pedig már evidencia, hogy a határozott, magát és a polgártársait megvédeni képes fiatal, ha bejut a rendőriskolára, hatékonyabban képezhető tovább. A testnevelésnek egyébként is jótékony egészségügyi továbbá az értelmes elfoglaltságnak a fiatalok körében bűnmegelőzési hatása van!

Az elfogadtatásért vívott küzdelmünk közben jó kis programokat is próbál csinálni az egyesület. Különleges példa, hogy a Sport Templomban Miskolczi Attila 5 danos mester irányításával beszálltunk a Miss Police szépségversenybe és a hölgyek már látványos színpadi önvédelmi bemutatóval jelenhettek meg. Ma már Hétpróbás Virtusfesztivált szervezünk, rendvédelmi testnevelést tartunk. A fiatalok életkori sajátosságának, érdeklődési körének figyelembe vételével előtérbe került az egészségre való nevelés, a csapatmunka, az összetartozás, a felelősségérzet, a többiek iránti tisztelet és a problámamegoldás fejlesztése, a baleset-megelőzési kultúra javítása, a szabadidő hasznos eltöltéséről nem is beszélve. Előrevetült az a nem távoli jövőkép, hogy a biztonságipar, a vagyonvédelem, a polgárőrség, a településőrség, az önkéntes tartalékos haderő számára is fontos feladatunk lehet az önvédelmi képességek fejlesztése. Felvetődött, hogy csináljunk idekapcsolódó komplex sport-kulturális programokat roadshow keretében.

Az elképzelések, tervek mellől még hiányzott valami. Nem volt az RKSZ-nek honlapja! Nem adtuk el ilyen módon magunkat, nem dokumentáltuk kellően a bemutatókat, a rendezvényeket, a munkát. Most nekiálltunk ennek is. Reményeim szerint a honlap feltöltésének kényszere rá fog szorítani bennünket az RKSZ regionális hálózatának továbbfejlesztésére, a területi szervezeteinkkel való jobb kapcsolattartásra.

Szívből ajánlom a honlapunkat mindenki figyelmébe, minden jobbító szándékú észrevételt köszönettel fogadunk!

Budapest, 2009. november 28.

dr. Komáromi István
Tiszteletbeli elnök